Kortárs Nagy-Britannia: A gyarmatosításból kivezető utunk

Azzal szeretném kezdeni, hogy elismeréssel adózom annak a földnek a hagyományos őrzőinek, ahol ma összegyűltünk, a ngunnawal népnek. Tiszteletemet fejezem ki a múlt, a jelen és a jövő idősei előtt.

Elismerem továbbá Ausztrália összes Első Nemzetét és az Ausztrália történelmében betöltött jelentős szerepüket, valamint a világtörténelemben elfoglalt helyüket a világ legrégebbi élő kultúrájaként. Elismerem továbbá az ASEAN, a csendes-óceáni térség, az Öt Szem és az európai országok által itt képviselt csodálatos kultúrákat. Megtiszteltetés, hogy ma mindannyian itt vannak velünk, különösen a nők - boldog nemzetközi nőnapot kívánok!

Ez a felismerés magában foglalja Nagy-Britannia saját történelmi és gyarmati hátterének megértését.

Bár a modern Nagy-Britanniáról fogok beszélni, ezen a nemzetközi nőnapon szeretném megosztani a saját utamat is, mint ázsiai származású brit nő - a modern multikulturális Nagy-Britannia képviselőjeként.

Több mint két évtizeddel ezelőtt Robin Cook, akkori külügyminiszterünk beszélt a 21. századi Nagy-Britannia valóságáról.

Emlékeztetett minket arra, hogy Londont a kelta Britannia fővárosaként az Itáliából származó rómaiak alapították, akiket később a szászok és a németországi angolok kiszorítottak.

Oroszlánszívű Richárd franciául társalgott, és az angliai zsidó közösségre támaszkodott, hogy összegyűjtse a váltságdíjat, amely kiszabadította őt a fogságból.

Az a hiedelem, hogy Nagy-Britannia "tiszta" angolszász társadalom volt a karibi, ázsiai és afrikai közösségek beáramlása előtt, mítosz.

Ha a brit identitásnak ez a felfogása eltorzítja a múltunkat, akkor minden bizonnyal a jövőnket is félremagyarázza.
Nemrégiben Penny Wong külügyminiszter a londoni Kings College-ban tartott beszédével került a címlapokra.

Mint sok szalagcím esetében, különösen manapság - és elismerem, hogy óvatosan lépkedek, amikor ezt a National Press Clubban mondom -, néhány árnyalatot figyelmen kívül hagytak.

Egyetértek Penny Wonggal. Aszerint kell meghatározni magunkat, hogy kik vagyunk ma. Nem szabad hagynunk, hogy mások egy történelmi narratívára korlátozzanak minket.

Ahogy a rövidség akadályozza a komplexitást, úgy egyszerűsíti a modern Nagy-Britannia történetét a távolság.
Olyan, mint egy képeslap egy soha nem létezett festményről.

A modern Nagy-Britannia megértéséhez el kell ismernünk, hogy büszkén ki kell mutatnunk a mai multikulturális valóságot.

Sokszínűségünk és az a befogadó társadalom, amelyre törekszünk, az, ami ma vagyunk.
Ez a mi modern nemzetünk.

Egy olyan nemzet, amely egyenlőséget és méltányosságot követel mind belföldön, mind nemzetközi szinten: olyan értékeket, amelyeket Ausztráliával osztunk.

Tavaly a British Council és az ausztrál külügyi és kereskedelmi minisztérium a mérföldkőnek számító "UK/Ausztrália szezon" során vizsgálta meg ezt az összetettséget.

Több mint ezer brit és ausztrál művész és pedagógus működött együtt világszerte, összekötve minket az árnyalatokkal, a szépséggel és az igazsággal.

Mindannyian arra a kérdésre keresték a választ, hogy "Kik vagyunk most?".

Nagy-Britannia formálta a világot, de ugyanígy a modern Nagy-Britanniát is a világ formálta.

Nem hagyjuk figyelmen kívül a történelmet, de tanulnunk kell belőle, hogy irányítsuk jelenünket és jövőnket, hogy azzá a pozitív erővé váljunk, amivé válni szeretnénk.

Jövő héten ünneplem, hogy négy éve vagyok a brit főbiztos Ausztráliában, valamint a nyolc országot átfogó óceániai hálózatunk vezetője.

Örülni fogsz, hogy még egy évem van hátra.

Szerepem egyik fontos aspektusa volt a jelenlétünk erősítése ebben a régióban, elkötelezettségünk kiterjesztése, és Ausztráliával való kapcsolatunk valódi stratégiai partnerséggé emelése.

Ez a törekvés emlékeztet arra a dilemmára, amellyel Abraham Wald matematikus szembesült a második világháború idején.

A szövetséges repülőgépek jelentős lövedeksérülésekkel tértek haza.

A javasolt megoldás a páncélzat megerősítése volt.

De hol kell alkalmazni a megerősítést a legnagyobb haszon érdekében?

Wald olyan területekre vonatkozó adatokat elemzett, ahol a visszatérő repülőgépek kárt szenvedtek.

Wald elvetette azt az intuitív választ, hogy a legnagyobb károsodást mutató részeket erősítsék meg.

Javaslata az volt, hogy a visszatérő repülőgépek azon részeit erősítsék meg, amelyek a legkevésbé sérültek.

Miért erősítsük meg a sértetlenül maradt területeket?

Mert azok a repülőgépek, amelyek ezeken a területeken sérüléseket szenvedtek, soha nem tértek vissza.

Wald felismerte, hogy néha a legkevésbé nyilvánvaló helyeken van szükség megerősítésre.

Tavaly bejelentettük, hogy közel két évtized után ismét lesz nyugat-ausztráliai főkonzul.

Az itt töltött első évemben újra létrehoztunk egy diplomáciai főkonzult Brisbane-ben. A Sydneyben és Melbourne-ben működő főkonzuljainkkal helyreállt a diplomáciai hálózatunk az összes ausztrál államban és területen.

Az Ausztrália és az Egyesült Királyság közötti történelem és kapcsolatok azt sugallhatják, hogy ebben a régióban kevesebb figyelemre van szükség.

Ez a nézőpont téves.

Van egy mondás, amelyre gyakran hivatkozunk Ausztrália és az Egyesült Királyság kapcsolatával kapcsolatban: "a legjobb barátok".
A társakkal kapcsolatban az a helyzet, hogy soha nem szabad őket természetesnek venni.

Be kell fektetned a kapcsolatba.

Ezért töltöttek külügyminisztereink két napot védelmi társaikkal együtt az AUKMIN-en a múlt hónapban - megvitatták, megosztották, megértették, kihívások elé állították és megegyeztek a közös célban.

James Cleverly és Penny Wong az AUKMIN végén arra a következtetésre jutott, hogy mi vagyunk és maradunk a legjobb haverok.

Az igazi partnerség megújulást és növekedést követel, és pontosan ez az, amit elérünk.

Olyan partnerségek, mint a modern, dinamikus szabadkereskedelmi megállapodásunk, amely forradalmasítani fogja a kétoldalú kereskedelmet nemzeteink között.

Vagy az Egyesült Királyság csatlakozása a Transz-csendes-óceáni Partnerség átfogó és progresszív megállapodásához.

Egymásba fektetünk - 2021-ben mi voltunk Ausztrália második legnagyobb külföldi befektetési forrása. Az Egyesült Királyság viszont a második legnagyobb célpontja az ausztrál befektetéseknek a tengerentúlon.

A kapcsolatok nem maradnak fenn, még a magánéletben sem, hacsak nem ismerik el a változást és nem alkalmazkodnak az új dinamikához.

Ha nem, egy nap talán arra ébredtek, hogy már nem ismeritek fel egymást. Ezért proaktívak vagyunk ezzel a létfontosságú kapcsolattal kapcsolatban.

Ma James Cleverly külügyminiszterünk bemutatta a nőkre és lányokra vonatkozó új stratégiánkat, amely a jogok, a szabadság és a lehetőségek pilléreire épül, és amelyet Ausztráliával közösen követünk.

Nemrégiben beszéltem egy tizenegyedikes diákkal, egy ázsiai származású, magasan teljesítő fiatal nővel.

Megkérdeztem, ahogy gyakran teszem, hogy mit szeretne harminc év múlva.

"Ausztrália miniszterelnöke" - válaszolta.

Ezen a nemzetközi nőnapon felemelő érzés, hogy ezt az ambíciót nem álomként, hanem kézzelfogható célként fogalmazta meg.

Ezt a hozzáállást igyekeztünk kialakítani az Egyesült Királyságban.

Jelentős lépéseket tettünk annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentünk tükrözze Nagy-Britannia sokszínűségét.

Az Egyesült Királyságban a lakosság tizenhárom százaléka kisebbségi etnikai háttérrel rendelkezik.

Ma az alsóház tíz százaléka kisebbségi etnikai háttérrel rendelkező képviselőkből áll.

Bár előrelépést értünk el, még sok munka vár ránk, különösen, ahogy Penny Wong emlékeztetett bennünket, abban, hogy hogyan mutatjuk meg magunkat a világnak.

Tehát, hadd tisztázzam:

Igen, én képviselem Bronte és Beckham Nagy-Britanniáját.

De Mary Seacole és James Cleverley, Riz Ahmed és Rishi Sunak, Courtney Pine és Kemi Badenoch, valamint az irodalom iránt érdeklődők számára Zadie Smith és Hanif Kureishi Nagy-Britanniáját is képviselem.

Nagy-Britannia, amely szembenézett a rabszolga-kereskedelem örökségével, és 1807-ben a rabszolga-kereskedelmi törvényt elfogadva úttörő szerepet játszott a rabszolgaság eltörlésében.

Nagy-Britannia, amely az utóbbi időben a modern rabszolgaság elleni globális kampány élére állt. Ez az a Nagy-Britannia, amely a COP 26-on az élen járt, és a Glasgow-i Éghajlatváltozási Paktumon keresztül fenntartotta az 1,5-ös célt, ami kulcsfontosságú csendes-óceáni szövetségeseink számára.

Alig egy hete Nagy-Britannia élen jár az ENSZ-ben a tengeri biodiverzitásról szóló mérföldkőnek számító megállapodás megkötésében, amelynek célja, hogy 2030-ig megvédjük óceánjaink 301 TP3T-jét.

Mi vagyunk az a Nagy-Britannia, amely hétmilliárd ausztrál dollárnak megfelelő összeget vállalt Ukrajna támogatására.

Egy olyan Nagy-Britannia, amely az orosz invázió kezdete óta több mint kétszáztizennyolcezer ukránnak nyújtott menedéket nemzetünkben.

Egy olyan Nagy-Britannia, amely lehetőséget biztosított a hongkongi kínaiaknak, hogy Nagy-Britannia állampolgáraivá váljanak.

És klasszikus brit stílusban, minimális felhajtással tettük mindezt.

Ezeket az intézkedéseket azért tesszük, mert Nagy-Britannia mindig ki fog állni az agresszorokkal szemben, és kiáll a szabadság és a demokrácia mellett.

És mindezt a brit nép támogatásával tesszük.

Büszke brit vagyok, és ezt úgy mondom, hogy Malajziában születtem, és egy csepp angol, walesi, skót vagy észak-ír vér sincs az ereimben.

Etnikai szempontból eurázsiai vagyok, kínai és holland burgher szülők lánya, akik nyolcéves koromban költöztek velem Nagy-Britanniába, mert hittek a brit értékekben és a lehetőségekben, amelyeket Nagy-Britannia kínált a nővéremnek és nekem.

Tízmillió brit osztozik az én hátteremben, akik külföldön születtek.

Tizenkilenc évesen a londoni Külügyminisztériumban helyezkedtem el hivatalnokként.

Az első napomon szembesültem azzal a tipikus tapasztalattal, amellyel sok migránsnak kell szembenéznie: az elkerülhetetlen "Igen, de honnan jöttél valójában?" beszélgetéssel.

Az első főnököm, amikor üdvözölt, zavarba jött, és megjegyezte:
"Nem értem, hogyan törekszik arra, hogy Őfelsége diplomáciai szolgálatának tagja legyen.
Azt válaszoltam: "Én a Birodalom öröksége vagyok, és azt aratod, amit vetsz".

Ez 1979-ben történt. Egy évvel később talán egy népszerű filmre hivatkoztam volna: A Birodalom visszavág.

Pályafutásom során folyamatos változásoknak lehettem tanúja a szervezetemben az etnikai sokszínűség, a nemek közötti és egyéb különbségek tekintetében.

Amikor először néztem felfelé a ranglétrán azon az avató napon, senki sem volt hozzám hasonló, nemhogy idősebb nők.

Ma már nők vezetik misszióinkat Tokióban, Pekingben, Szingapúrban, Moszkvában, Párizsban, Berlinben, Washingtonban, Wellingtonban, Ottawában és az ENSZ-ben.

Büszke voltam arra, hogy Új-Zélandra való kinevezésemmel történelmet írtam, mint az első színesbőrű női diplomata, aki főbiztos lett.

Láttam az országom átalakulását is. Egy olyan társadalmat, amely egyre befogadóbb, ahol az egyének származástól függetlenül a legmagasabb tisztségekig juthatnak.

Nem vagyok biztos benne, hogy van-e nálunk megfelelő kifejezés az amerikai barátaink "amerikai álma" kifejezésre.
Ha igen, akkor azt mondanám, hogy büszke vagyok a "brit valóságra".

Egy olyan valóságot, ahol van egy indiai származású hindu miniszterelnökünk, egy Sierra Leone-i származású külügyminiszterünk, sőt, ahol a bevándorlók lánya a közszolgálat legalacsonyabb szintjén kezdheti a munkát, és felemelkedhet az ausztráliai brit főbiztosi posztig.

Jövő hétfőn lesz a Nemzetközösség napja. Gabon és Togo felvétele óta ez az első.

Egyik nemzetnek sincs gyarmati múltja Nagy-Britanniával, mégis a Nemzetközösséghez való csatlakozási szándékuk az Erzsébet királynő által megfogalmazott ethosz vonzerejét tükrözi:
"A Nemzetközösség a legmagasabb értékekre épül: a barátságra, a hűségre, valamint a szabadságra és a békére való törekvésre."

Ezért utazott Fiame szamoai miniszterelnök tavaly Kigaliba a Nemzetközösség kormányfőinek találkozójára, azzal a céllal, hogy 2024-ben, amikor Szamoa lesz a CHOGM házigazdája, a Nemzetközösséget a Csendes-óceáni térségbe hozza.

INDO-PACIFIC

E régió szülöttjeként és az Indo-csendes-óceáni térségben tett kiküldetéseim révén, beleértve a Malajziában brit főbiztosként szülőföldemre való visszatérést is, kulturális tudatossággal és a régió mély megértésével rendelkezem.

Úgy vélem, ez hozzájárul a munkám és a kormányomnak nyújtott tanácsaim alakításához.

Az ebben a pozícióban töltött időm egybeesett a Nagy-Britannia és a világ jelentős átalakulásának időszakával.

Az Európai Unióból való kilépésünk szükségessé tette Nagy-Britannia globális helyzetének újraértékelését a geostratégiai helyzetünk változó áramlatai közepette.

A 2021-ben közzétett integrált felülvizsgálatunk felvázolta stratégiánkat.

Világossá tette, hogy földrajzilag euroatlanti nemzet vagyunk, és hogy Európa - közvetlen szomszédságunk - védelme mindig prioritást élvez.

A NATO iránti elkötelezettségünk továbbra is szilárd, és elismeréssel adózom barátom és kollégám, Betty Pavelich horvát nagykövet előtt, aki a NATO képviselőjeként szolgál itt Canberrában.

Ugyanígy az Ukrajna iránti elkötelezettségünk is, hogy visszaszerezzük szuverenitását.

Az integrált felülvizsgálat azonban hangsúlyozta az Indo-csendes-óceáni térség jelentőségét is, és azt, hogy szükség van arra, hogy elmélyítsük elkötelezettségünket ebben a régióban.

Az ASEAN központi szerepének elismeréseként az ASEAN párbeszédpartnerévé váltunk, és szívesen együttműködünk az ASEAN-nal, hogy elérjük az ASEAN céljait és célkitűzéseit, mivel azok összhangban vannak a miénkkel.

Tekintettel csendes-óceáni szövetségeseinkre - akik az éghajlati hatások frontvonalában állnak -, a Glasgow-ban bemutatott összejöveteli erőnket arra fogjuk használni, hogy felerősítsük globális hangjukat.

Az elmúlt négy évben az Egyesült Királyság megduplázta jelenlétét a csendes-óceáni szigeteken.

Jelenleg Fidzsi-szigeteken, Pápua Új-Guineában, a Salamon-szigeteken, Tongán, Szamoán és Vanuatun van főbiztosunk.

Ahogyan számomra is megtiszteltetés, hogy hazámat képviselhetem Ausztráliában, úgy a csendes-óceáni misszióinknak is megtiszteltetés, hogy tanulhatnak csendes-óceáni partnereinktől és támogathatják őket.

Az új csendes-óceáni fejlesztési egységünk létrehozása, amelyet a ma velünk lévő korábbi vanuatui főbiztosunk vezet, megerősíti elkötelezettségünket.

Erős hálózatot hoztunk létre, amelyet olyan személyek stratégiai felügyelete egészít ki, akik megértik a Csendes-óceán jelentőségét, és akik a régióban éltek és dolgoztak.

Ez egy olyan partnerséget szimbolizál, amelynek alapja a gyakorlat - nem csupán szavak papíron, hanem emberek a helyszínen.

Ahogy külügyminiszterünk is kijelentette, az euroatlanti és az indo-csendes-óceáni gazdaságok és biztonság összekapcsolódnak.

A globális hajózás hatvan százaléka halad át ezen a térségen.

Következésképpen a biztonság és a stabilitás itt mindannyiunkat érint.

És az Egyesült Királyság, mint tengerész nemzet, ezt mindig is felismerte.

Hajóink, a HMS Tamar és a HMS Spey azt a szándékunkat képviselik, hogy állandó jelenlétet tartsunk fenn az Indo-csendes-óceáni térségben.

Tavaly a HMS Spey segített a tongai vulkánkitörést követő humanitárius segítségnyújtásban.

Az elmúlt héten az Ausztráliával való partnerségünknek köszönhetően az Egyesült Királyság menedékcsomagokat szállított Vanuatu kormányának, hogy segítse a Judy és Kevin ciklonok utáni helyreállítást.

Ezek az éghajlati hatások aláhúzzák, hogy a COP 26-on Glasgow-ban miért jelentettünk be 274 millió fontot egy új kezdeményezésre, amely az Indo-csendes-óceáni térségben fokozza az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet.

Akár a történelmi rabszolgakereskedők elleni küzdelemről, akár a természeti katasztrófák esetén nyújtott segélyekről, akár a szabad és nyitott Indo-csendes-óceáni térség fenyegetőivel szembeni éberségről van szó, Nagy-Britannia mindig meg fogja védeni a demokráciát és a szabadságot világszerte.

AUKUS

Ez az elkötelezettség az oka annak, hogy elköteleztük magunkat az AUKUS, az Egyesült Királyság, Ausztrália és az Egyesült Államok háromoldalú biztonsági és védelmi partnersége mellett.

Az 1. pillér körüli jelentések és spekulációk dobpergése a csúcspontjához közeledik.

Az optimális út hamarosan kiderül, és úgy gondolom, hogy a teremben lévő újságírók nem végeznék a munkájukat, ha a beszédet követő kérdések és válaszok során nem keresnének új információkat. Ez egy hiábavaló törekvés.

Hogy megelőzzem ezeket a kérdéseket, hadd mondjam el, hogy hamarosan mindenre fény derül, de ma nem árulhatok el konkrétumokat.

Amit közvetíteni tudok, az a következő:

Történelmi AUKUS-megállapodásunk megtestesíti az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Ausztrália közötti egyedülálló bizalmat.

Ez tükrözi közös értékeinket és az Indo-csendes-óceáni térség békéje és biztonsága iránti közös elkötelezettségünket.

Oroszország Ukrajna elleni jogellenes orosz inváziójának fényében talán érthető volt, hogy az Egyesült Királyság másra helyezte a hangsúlyt.

Ehelyett megerősítettük elkötelezettségünket az Indo-csendes-óceáni térség iránt.

Az Ukrajnának nyújtott rendíthetetlen támogatásunk egyidejűleg erősödött a csendes-óceáni jelenlétünk és szerepvállalásunk.

Ezek a kérdések nem különállóak, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala.

Felismerjük, hogy Kína rendszerszintű kihívást jelent értékeink és érdekeink számára. Ugyanakkor azt is elismerjük, hogy ezeket a nézeteket nem mindenki osztja.

Természetesen mi is elismerjük Kína jelentőségét a globális ügyekben.

Ezért a diplomácia és az elkötelezettség soha nem volt még ilyen fontos.

Hadd használjak egy sport hasonlatot, mivel tudjuk, hogy önök, ausztrálok mennyire szeretik a sportot.

A tisztességes verseny csak olyan tisztességes keretek között virágozhat, amelyeket minden résztvevő tiszteletben tart.

Míg a nemzetek közötti verseny egészséges, a kényszer nem az. Fenntartjuk a nemzetközi szabályokon alapuló rendszert, beleértve annak korszerűsítését és megerősítését a jelenlegi tapasztalatokra és az új globális kihívásokra - például az éghajlatváltozásra - adott válaszként.

Támogatni fogjuk Ausztráliát és szövetségeseinket az Indo-csendes-óceáni térségben, és mindenütt, ahol a szabályokon alapuló nemzetközi rendet veszély fenyegeti.

Ez a világ által formált modern Nagy-Britannia.

Ez az a globális Nagy-Britannia, amely megérti a birodalom örökségét és felelősségét.

Ez az én Nagy-Britanniám.

Ha megengedik, egy Emily Bronte-verssel fejezem be:

Most vagyok a legboldogabb, amikor a legtöbbet távol
Ki tudom szakítani a lelkemet az agyagból készült formából,
Egy szeles éjszakán, amikor a hold fényes,
És a szemem a fény világaiban vándorolhat.

Amikor én nem vagyok, és senki más,
Sem föld, sem tenger, sem felhőtlen ég,
De csak a szellem vándorol széles
A végtelen végtelenségen keresztül.

Ez a vers mélyen rezonál rám, ahogyan talán ma itt sok diplomata kollégára is.

Számomra, bár más korban és más helyen íródott, mégis erről a gyönyörű földről és az első nemzetek népének szelleméről szól, amely az idő és a tér végtelen végtelenségében vándorol ezen a ma Ausztráliának nevezett földön.

Bronte-hoz hasonlóan én is akkor vagyok a legboldogabb, amikor a nemzetemet képviselem az önökében, és köszönöm a megtiszteltetést.

Köszönöm.